A 12.C osztály szeptember 19. és 28. között tanulmányúton járt Franciaországban a Côte d’Azur és az Alpok világában. Vendéglátóink, a Marlioz Gimnázium diákjai és tanárai voltak, akik a tavalyi tanév folyamán vendégeskedtek Veszprémben.  Az alábbiakban Horváth Liliána beszámolóját olvashatjátok az utazásról.

Pénteken az esti órák egyikében indultunk el kilenc napos túránkra, melyet mindannyian izgatottan vártunk. Reggel nyúzottan, fáradtan, elgémberedett tagokkal nyújtóztunk meg a parkolók egyikében, azonban a hosszú, és kényelmetlen busz utat hamar elfeledtette a ragyogó mini állam, Monaco fényűző világa. A luxus jachtok végeláthatatlan sora, ahogyan lassan hintáztak az azúrkék tengeren, melyen megtörtek a napsugarak, szinte vonzották megbabonázott tekinteteinket. A mellettünk elhúzó méregdrága Ferrarik, és Lamborghinik, a Casino árnyékában parkoló McLaren P1, egy utópisztikus világot sejtetett. 

Azonban felocsúdni sem volt időnk, hiszen elhagyva a színpompát, a nizzai nyárba csöppentünk bele, ahol miután elfoglaltuk szállásunkat bevettük a kavicsos tengerpartot, és megmártóztunk a majd 21 fokos tengerben.  Ahogyan a lemenő nap narancsos színbe öltöztette az égboltot, majd az éjszakai fények megvilágították a Cote d’Azur-t elfelejtkeztünk mindenről, és csak a pillanatnak éltünk.

Viszont az előttünk álló hét ugyanennyi, vagy még több élménnyel, és csodálatos hellyel várt minket, így másnap reggel izgatottan szálltunk fel a buszra, és indultunk el Aix-les-Bains felé. Útközben még látogatást tettünk a Grasse-i parfümgyárban, és bár vörös szőnyeg hiányában, de fotózkodtunk Cannes-ban is. Este nyolc óra tájékán érkeztünk meg a Lycée Marlioz elé, ahol már, mint régi ismerősöket köszöntöttük egymást cserediákjainkkal.

 

Hétfőn az iskolában nyerhettünk betekintést a franciaországi oktatásba, majd egy rally-n részt véve selfieztünk helyi lakosokkal, miközben megismerkedtünk az ottani nevezetességekkel is, majd délután a polgármester is fogadott bennünket, ahol az elmúlt 10 év cserekapcsolatát összegeztük. 

Azonban nem csak az Aix-i utcákat róttuk, hanem a hét folyamán láttuk a házat, amelyben Rousseau nevelkedett Chambéry-ben, kóstolgattunk helyi specialitásokat Lyon-ban, és Annecy-t is birtokunkba vettük. Ennek ellenére franciaországi ott tartózkodásunk csúcspontja,- mind átvitt, mind a szó szoros értelmében- kétségkívül a 3842 méteres Aiguille du Midi meghódítása volt. Nem tudtunk betelni a látvánnyal, ahogyan a fehér felhőrengeteg fölé emelkedő hófödte hegycsúcsok magasodtak a horizonton, ahogyan a napsugarak megtörtek a vakító fehérségen. Tudtuk, hogy olyant tapasztalunk meg, olyan élményben van részünk, amelyről sokan csak álmodni mernek, így próbáltunk magunkba szippantani mindent, a vakuk csak úgy kattogtak, a tekintetek pedig elmélyülve, már-már elbűvölve fürkészték a tájat.

Azonban ahogyan minden jónak, ennek a hétnek is hamar vége szakadt, kissé fáradtan, de rengeteg felejthetetlen élménnyel, és tapasztalattal felvértezve gurultunk ki Aix-les-Bains-ből, miután könnyes, és fájdalmas búcsút vettünk barátainkká avanzsáló cserediákjainktól. Hazafelé még útba ejtettük Genfet, ahol volt osztálytársunkkal, Matthew-val kiegészülve rövid túrát tettünk Svájc ,,második fővárosában”, majd a kora reggeli órák egyikében parkolt le buszunk végleg a Vetési Albert Gimnázium előtt.